A hőre lágyuló poliészter elasztomer (TPEE) -más néven poliészter gumi vagy TPC-ET- egy lineáris blokk-kopolimer, amely polibutilén-tereftalát (PBT) merev szegmenseiből és rugalmas poliéter vagy poliészter szegmensekből áll. Először 1972-ben a DuPont (USA) és a Toyobo (Japán) fejlesztette ki ezt az anyagot, amely egyesíti a gumi rugalmas tulajdonságait a műanyagok feldolgozási jellemzőivel. Keménységi tartománya 32–82 Shore D, ellenáll a -70 és 200 fok közötti hőmérsékleteknek, és kiválóan ellenáll a hajlítási kifáradásnak, ütésnek és kémiai korróziónak.
A TPEE tulajdonságai a merev és rugalmas szegmensek arányának beállításával testreszabhatók; különösen, hogy a kompressziós modulusa magasabb, mint a poliuretán anyagoké. Széles körben használják olyan ágazatokban, mint az autóalkatrészek (az alkalmazások több mint 70%-át teszik ki), az elektronikai és elektromos készülékek, valamint az ipari termékek. Elsődleges felhasználási területei rugalmas -ellenálló alkatrészek, például hidraulikatömlők, hajtószíjak és fogaskerekek gyártása. 2025-ben a TPEE piac mérete Kínában elérte a 3,093 milliárd RMB-t, míg a globális piac elérte a 10,808 milliárd RMB-t; a globális piac az előrejelzések szerint 2032-re 15,438 milliárd RMB-re fog növekedni. A Ningbo Institute of Materials Technology and Engineering sikeresen kifejlesztett egy bio{10}}alapú tiofén-dikarboxilát-típusú TPEE-t. Ez az új anyag poli(1,3-propilén-2,5-tiofén-dikarboxilátot) használ merev szegmensként, egy politetrahidrofurán-éter rugalmas szegmenssel kombinálva; 760%-os szakadási nyúlást és 122 MPa húzómodulust ér el, miközben biokompatibilitási és antimikrobiális tulajdonságokkal is rendelkezik.
