Előállítási módszereik alapján a termoplasztikus elasztomereket (TPE) általában két fő kategóriába sorolják: kémiailag szintetizált TPE-k és gumi{0}}műanyagkeverék TPE-k. Az előbbi különálló polimer entitásként létezik, és tovább oszlik fő-lánc-kopolimerizációra, ojtott kopolimerizációra és ionos polimerizációra. Ez utóbbi elsősorban gumi és gyanta keverékéből áll; ebbe a kategóriába tartoznak a dinamikusan vulkanizált elasztomerek (TPE-TPV)-, amelyekre térhálós-vulkanizálás- és áthatoló polimerhálózatok (TPE-IPN) jellemzők.
Jelenleg a -TPS és a TPO{1}}központú TPE-k gyors globális növekedésen mentek keresztül, és e két típus együttes termelési és fogyasztási volumene jelenleg a teljes TPE-piac körülbelül 80%-át teszi ki. A dién-alapú TPE-k és a vinil-klorid-alapú TPE-k szintén jelentős fajtákká váltak az általános-célú TPE-szektorban. Más típusok-mint például a TPU, TPEE, TPAE és TPF-a hangsúlyt a mérnöki{10}}alkalmazások felé helyezték át.